I. fejezet

Az emlék

- Mayu az ablakhoz lépett, vidáman rántotta el a függönyöket, majd kitárta az ablaktáblákat. Mélyet szippantott a friss, üde, tavaszi levegőből. Az ablak előtt álló kis cseresznyefa is virágokat bontott, többi társával együtt. Egy rigó pár vidáman csivitelt, de a Mayu csapta zajra tovaszálltak. A lány boldog mosollyal hajolt ki az ablakon és szakított le egy cseresznyevirágot, Érdeklődve szagolgatta-

- Milyen csodálatos ez a mai nap! –de mihelyt ezt kimondta, rossz, félelemszerű érzés nyilallt bele a szívébe. Keze megremegett, leejtette a kis virágot. Hirtelen eszébe jutott az a tragédia, ami két évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon történt: Az édesanyja halála.

Szemei könnybe lábadtak, már csak homályosan, elmosódottan látta a szeme előtt pompázó gyönyörű kertet-

- Anyu…- suttogta halk, szomorú hangon. Pizsamája ujjába törölte a könnyeit és szipogva átöltözött. Közben megjelent Ai , az őrangyala. Máskor mindig nagy hanggal, szórakozottan üdvözölte barátnőjét, de tudta, hogy a mai nap más. Ezen a napon küldte le az Angyalok Tanácsa a Földre, hogy legyen a lány segítője. És ez az a nap, amikor megtörtént a szörnyű baleset is. Ezen a napon csendesnek kell lenni…

Mayu megérezte, hogy figyelik, ezért cipőfűzés közben feltekintett a vele szemben álló íróasztalra, aminek a tetején a csendesen nézelődő angyal ült –

-         Áh, szia Ai! – mondta mosolyogva, de kisírt szemekkel nézett az angyalra-

-         Szia Mayu! – üdvözölte kedvesen Ai – hova készülsz?

-         Mára ígértem Miyunak, hogy elviszem őt a Vidámparkba. Apu is eljött volna, de sajnos dolgoznia kell – sóhajtotta a lány – és persze… megyünk misére és a temetőbe is. – mondta remegő hangon-

-         Értem. – nézett együtt érzően Ai a lányra – Én veled leszek mindenhol, ne aggódj! – mondta kedvesen az angyallány, aztán hirtelen eltűnt, mert berontott Miyu, Mayu 6 éves kishúga –

-         Szia Mayu! – futott hozzá majd ölelte át nővérét a kislány – Ma Vidámpark! Elviszel! Ugye nem felejtetted el? – kérdezte türelmetlenül Miyu –

-         Nem, nem felejtettem el, és elviszlek délután, ahogyan megbeszéltük! Hiszen megígértem… - simogatta meg a lányka fejét Mayu, aztán szomorú hangon folytatta: -

-         Csak tudod, hogy ma van Anyu halálának az évfordulója… Ezért most déletlőtt elmegyünk misére és a temetőbe. A sírjára viszünk virágot, és gyertyát is, amit majd meggyújtunk. –Miyu arca is elszomorodott, szorosabban ölelte át nővérét –

-         Akkor majd a legszebb ruhámat veszem fel, hogy Anyunak is tetsszen. Tudod, azt a lila virágmintásat, amit még ő varrt nekem. –szipogta halkan a kislány-

-         Rendben.- puszilta meg Mayu aztán megfogta a kezét, és kedveskedve mondta-

-         Gyere Miyu, menjünk le reggelizni. Ma készíthetek gofrit is, ha gondolod. Mit szólsz hozzá hugicám?

-         Jó… - súgta halkan a kislány miközben egy halvány mosoly suhant át az arcán-